A cukorról
150-200 évvel ezelőtt a cukor luxuscikknek számított; fogyasztása a tehetősebb családok kiváltsága volt. Ma már pedig szinte minden élelmiszerben megtalálható valamilyen formában – sokszor „álnéven”.
Az élelmiszeripar sokrétűen használja fel a cukrot; kötőanyagként, ízkialakításhoz, sűrítésre, konzerváláshoz, antioxidánsként stb. Ezekhez a célokhoz minimális mennyiségű cukor hozzáadása szükséges, mely alapvetően nem is jelentene problémát. Sőt, tudjuk, hogy cukor percek alatt energiához juttatja a szervezetet; javíthatja a tanulási és koncentrálóképességet. Mindemellett kutatások bizonyítják, hogy rövidtávon az akaraterőt, a kitartást, az önbizalmat és a fizikai erőt is növelheti. A cukor tehát bizonyos helyzetekben akár hasznos is lehet.
De mindezeken túl sajnos nem mehetünk el azok mellett a tények mellett, hogy számos egészségügyi probléma, betegség kialakulásával hozható kapcsolatba és összefüggésbe a nagyobb mennyiségű cukorfogyasztás.
A gond ott kezdődik, hogy akadnak, akik a napi ajánlott 5-6 teáskanálnyi mennyiséghez képest jóval több cukrot visznek be a szervezetükbe. Egy élsportolóknál ezzel akár nincs is probléma, ha ez a mennyiségű cukorbevitel megfelelő időpontban (pl. verseny előtt vagy közvetlenül fizikai terhelés után) történik. De egy kevésbé aktív, ülőmunkát végző embernek koránt sincs szüksége ennyi cukorra. Mindezen túl jobb, ha tudjuk: a gyümölcsökből, zöldségekből, gabonákból, hüvelyesekből származó szénhidrátokat is egyszerű cukorra (glükózra, azaz szőlőcukorra), tehát ugyanolyan jól hasznosítható energiára bontja le a szervezet – csak nem perceken belül.
Ha vásárolunk, mindig figyelmesen vizslassuk az élelmiszerek címkéit, hiszen nem mindig „cukor”-ként tüntetik fel az egyébként annak (vagy hasonló hatásúnak) minősülő összetevőt. Ezeket figyeljük: barna cukor, nádcukor, glükóz, glükóz-fruktóz szirup, fruktóz, kukoricaszirup, invertcukor, keményítő szirup, dextróz, maltóz, szacharóz, méz, juharszirup, rizsszirup, agavé szirup (és egyéb növényi szirupok), melasz, karamell, maltodextrin, kókuszvirág cukor. (Megjegyzés: az összetevők listájában a felhasznált anyagok előállításkori tömegük csökkenő mennyiségi sorrendjében szerepelnek.)
Biztosan Ti is találkoztatok már olyan élelmiszerekkel, amikben alapvetően nincs helye cukornak (pl. salátaöntetek, konzervek), mégis szerepel az összetevők között. Nehéz kiszűrni a számunkra megfelelő termékeket, de bizton állítom, hogy megéri több időt szánni az élelmiszercímkék olvasgatására. Sokszor nem is gondolnánk, egyes, általunk kedvelt árukban mennyi cukor is rejtőzik.
Figyelem! Egy natúr joghurtban is feltüntetik a cukrok (tejcukor, azaz a laktóz) mennyiségét, de ez NEM KEVERENDŐ ÖSSZE a HOZZÁADOTT CUKORral. Utóbbit mindig az összetevők listájában találjuk! Egy fittnek, egészségesnek titulált gabonapehely vagy müzli gyakran ugyanannyi hozzáadott cukrot tartalmaz, mint az olcsóbb, kevésbé tetszetős csomagolású társa. Bár törvény mondja ki, hogy az élelmiszerek csomagolása nem tévesztheti meg a vásárlót, sajnos nem mindig ezt tapasztaljuk…
Örök kérdés, mit válasszunk édesítésre cukor helyett. Először is, bár evolúciós hozadékunk az édes íz szeretete, némileg csökkenteni kell az édes íz dominanciáját az étrendünkben – illetve természetesen édes élelmiszerekkel, azaz gyümölcsökkel helyettesíteni mindazt. Mindezeken túl természetesen vannak ételek, italok, melyek elképzelhetetlenek számunkra édesítés nélkül. Hogy milyen alternatívák léteznek az édesítésre, milyen felhasználási lehetőségekkel, legközelebb elárulom.
Ti mit használtok cukor helyett?
