Életmódváltás egy diatetikus szemével

Szarka Dorottya Lea dietetikus

A test, a külső megjelenés a régebbi korokban is fontos szerepet töltött be az emberek életében. A kultúra, a divat, a világ fejlődésével az ízlés, az emberi test megítélése is változott. Míg a régebbi időkben a nagy test, a testesség jelentett előnyt, addig a századforduló után az egyre soványabb, szikárabb alak jött divatba. A ’90-es években már egyre több sportos, izmos, kidolgozott testű modellel, hírességgel találkozhattunk. Mára már nem a tökéletesen lesoványított test a közkedvelt, de általánosságban elmondható, hogy nem divat a túlsúly és az elhízás.

Úgy vélem, mára a testi megjelenés, az azzal való foglalatoskodás már-már felértékelődött; túlzottan nagy hangsúlyt kap az ember életében. A tökéletes(nek vélt) külsővel kapcsolatos üzenetek nem kímélnek senkit, észrevétlenül férkőznek be elménkbe, irányítják cselekedeteinket. Ennélfogva a fogyókúra és az ehhez kapcsolódó „eszközök” (úgymint a táplálkozás, sport, étrend-kiegészítés) külön iparággá fejlődtek. Naponta jelennek meg újabb és újabb mozgásformák, divatdiéták, testsúlycsökkentő módszerek; eláraszt minket a média információval. Nem csoda, hogy a legtöbb „fogyókúra” kudarcba fullad, az egyén pedig csalódik mind a módszerben, mind magában.

ÉLETMÓDVÁLTÁS ALAPPILLÉREI

Ha valahol rövidtávú, gyors változást, fogyást ígérnek, inkább ne is mélyedjünk bele a módszerbe! Már maga a „fogyókúra” szó hallatán sem számíthatunk semmi jóra: a kúra mindig rövidtávot jelöl. Ami rövidtávú, és nem jár életmód-változtatással, annak eredménye sem lesz tartós. A kulcs mindig a hosszútávon fenntartható, sokszor apró lépésekben véghezvitt, egész életmódot érintő változtatásban van.

Be kell látnunk, hogy a genetika, az öröklött sajátosságok befolyásolhatják az étvágyat, az ízpreferenciákat, a táplálékfelvételt, az energialeadást vagy a raktározást, de a tömeges súlyproblémát nem magyarázza! Nem létezik tömeges génmutáció, mely drasztikus súlynövekedés okozna. Sőt, úgy vélem, a genetikai hajlam növeli az egyén felelősségét. Vagyis ha tudom, hogy a családban jellemző a túlsúly, elhízás („hajlamom van rá”), jobban oda kell figyelnem az életmódomra. De nem mindegy, hogyan kezdünk hozzá!

1. Sorsunk kovácsa mi magunk vagyunk!

Fogalmazzuk meg, írjuk le, mi motivál(hat) minket az életmódváltásban! Ismerjük fel, hogy mi magunk vagyunk felelősek a tetteinkért; csak mi magunk tehetünk azért, hogy fogyjunk/hízzunk/erősödjünk.

A motivációnkat köthetjük konkrét eseményhez is (pl. „Szeretnék beleférni a menyasszonyi ruhámba!”), de úgy gondolom, az általános értékek többet segíthetnek. Ilyenek az egészségi állapot javítása/fenntartása, az önbizalomnövelés, az időskori ízületi problémák elkerülése stb. Olyan inspiráló eseményt, állapotot, helyzetet keressünk, ami valóban elszánttá tesz minket hosszútávon is – ne pedig konkrét dátumhoz kössük az elérni kívánt célt.

Tipp! Személyes tapasztalat, hogy a „Büszke akarok lenni magamra!” érzés elérése és fenntartása csodás motiváló erő tud lenni.

2. Ne feledjük, mások vagyunk!

Az egyik legfontosabb alappillér, hogy az életmódprogramnak, így az étrendnek is mindig egyénre szabottnak kell lennie. Az általános ajánlások nem működnek hosszútávon. Kezdésként azonban nem tanácsos felszabadulni a világhálóra és a sokszor egymásnak ellentmondó információkat begyűjteni. A tippek, trükkök között vannak valósak, jól működőek, azonban számos tévhit, megalapozatlan állítás is fellelhető.

A probléma ott kezdődik, hogy a legtöbb önjelölt táplálkozási szakértő általános, „mindenkire igaz” tanácsokkal látja el az embereket. (Sajnos Magyarországon nincsen meghatározva és szabályozva, hogy ki adhat táplálkozási tanácsot!) Félreértés ne essék, az általános előírások működhetnek, de csakis addig, míg nem grammokról, kalóriákról; pontos számokról beszélünk. A „skatulyákon” túl mindig számolnunk kell az egyéni különbözőségekkel is. Jól jegyezzük meg: ami az egyik embernek jó, nem biztos, hogy hatásos a másiknál! Ami az egyiknek beválik, kárt tehet a másik egészségi állapotában!

Ha felismerjük, hogy igényeink, a célunknak megfelelő szükségleteink egyéniek (ahogy mi magunk is), már jó úton járunk. Ismerjük meg önmagunkat! Figyeljünk a test jelzéseire!

Ha nem tudjuk reálisan megítélni jelenlegi étrendi szokásainkat, tanácsos dietetikus szakember segítségét kérni, aki megbízható egészségügyi, konyhatechnológiai és élelmiszerismeretekkel rendelkezik. Nem elhanyagolható a szakember külső kontroller szerepe sem, hiszen saját magunk sokszor nehezebben vesszük észre a(z étrendi) hibákat.

3. Reformáljunk!

Nem újat építünk, hanem átalakítunk! Ez annyit tesz, hogy mindig a meglévő étrendünket alakítsuk át! A legtöbben, főleg az idősebb emberek már nehezen adnak le kialakított rutinjukból, meglévő szokásaikból. Legyünk türelmesek magunkkal szemben! Reális célokat tűzzünk ki! Egyik változás, változtatás hozza magával a másikat. A túlzott görcsösség, megfelelni akarás a visszájára is fordulhat.

4. Rendszer(esség)!

Nemcsak táplálkozás, hanem életünk minden területén fontos a rendszer kialakítása. Ez egyénfüggő, kinél mit jelent. Ha 30 éve reggeli nélkül indultuk munkába, s elképzelni sem tudjuk, milyen lehet jól teletankolni hajnalban, ne erőltessük! Alternatív megoldásra kell törekedni: változtatni, de kompromisszumokkal.

Közhely, de valóban az a legtanácsosabb, ha naponta 5-6-szor étkezünk – tehát próbáljunk erre törekedni. A kisétkezésekre, azaz a tízórai, uzsonnára vagy az esti nasira nem úgy kell gondolni, mint egy nagy lakomára. Elég lehet pár szem cukormentes keksz, fél marék mogyoró, egy cukormentes müzliszelet vagy egy pohár natúr joghurt banánnal.

Tapasztalatból mondom: minden ember nassol napközben (és étkezik 5-6-szor) – csak éppenséggel a „csokizgatásra”, „kekszezésre”, a „pár szem dióra” nem étkezésként tekint, holott minden lenyelt falat étkezésnek számít.

Ilyenkor jön be a tudatosság: tervezzük meg a rendszert, figyeljünk oda, mit és mikor eszünk. Tanácsos táplálkozási naplót vezetni pár napig, amit visszaolvasva sokszor megdöbbentő eredményt tapasztalunk.

5. Iktassuk ki a cukrot – és „társait”!

Az új életmód első szakasza (kb. az első három hónap) a legnehezebb. Ekkor változik gyökeresen az étrendünk; ez az időintervallum jár a legtöbb lemondással. Dietetikusként tapasztalom, hogy a legnehezebb az édes ízről, a cukorról való lemondás. Sokak számára elképzelhetetlen az élet édesség nélkül, de úgy gondolom, kellő motiváló erő mellett ez csakis fejben dől el.

Ismerjük meg (újra) az ételek, élelmiszerek természetes ízét! Ha édességet kívánunk, válasszunk természetes forrást: gyümölcsöket. Ha nem csillapodott az édesség iránti vágy, együnk meg még egy adag gyümölcsöt! Jobban járunk, mintha feladnánk és megennénk pár kocka csokit. Ha megálljuk, méltán lehetünk büszkék magunkra.

Figyeljük az élelmiszerek összetevőit! Ha „cukor”, „glükóz-szirup”, „fruktóz-szirup”, „maltodextrin”, „dextróz” szavakat látunk a címkén, rakjuk vissza a polcra, válasszunk mást. Azonban nemcsak a kristálycukor, hanem az egészségesebbnek titulált nád- vagy barnacukor is kerülendő testtömeg-csökkentés alatt. Ugyanez a helyzet a mézzel, a különböző növényi szirupokkal, a kókuszvirág cukorral. Válasszuk az egyre népszerűbb stevia vagy eritrit alapú édesítőket, esetleg xilitet (ami bár tartalmaz kalóriát, de kevesebbet, mint a cukor), valamint a mesterséges (tablettás, folyékony) édesítőszereket. (Utóbbiak a számos tévhittel ellentétben biztonsággal fogyaszthatók, az adagolást betartva nincsen egészségkárosító hatásuk!)

6. Minden étkezéshez zöldség és/vagy gyümölcs!

Nagyon sokszor emlegetett ajánlás, de annál fontosabb. Nem maradhat el egy étkezés sem, hogy nem fogyasztunk hozzá valamilyen vitaminban és ásványi anyagban gazdag zöldséget, gyümölcsöt (ha lehet, nyersen, frisset). Ezek azok az élelmiszerek, melyekkel jól lakhatunk, melyekből sokat ehetünk bűntudat nélkül. Amíg ezt nem valósítottuk meg, addigra kár lenne további újdonságokat bevezetni.

7. Ismerkedjünk az alapanyagokkal, élelmiszerekkel, technikákkal!

Tanulmányozzuk a számunkra még ismeretlen alapanyagokat, élelmiszereket és azok címkéjét! Kezdésként hasonlítsuk össze egy hagyományos trappista sajt és egy light (zsírszegény) változat tápértékét! Esetleg figyeljünk oda az előrecsomagolt kenyerek, pékáruk szénhidrát- vagy zsírtartalmára.

Közkedveltek manapság az ún. szénhidrátcsökkentett kenyerek, melyeket érdemes igen körültekintően kell megvásárolni. A szénhidrátot legtöbb esetben plusz zsiradékkal vagy magasabb zsírtartalmú nyersanyagokkal pótolják. Meg fogunk lepődni, hogy az „egészségesnek” mondott szénhidrátcsökkentett kenyerek akár tízszer több zsiradékot is tartalmazhatnak, mint a hagyományos, „ördögtől való” pékáru! Valamit valamiért – szokták mondani…

Ha eddig félve suhantunk el a „bio” vagy „reform” polcok előtt, időzzünk el előttük! Jópofa, új ízvilágot képviselő köreteket is fellelhetünk, melyekkel változatosabbá tehetjük az étrendünket. Készítsünk rakott ételeket kölessel, hajdinával vagy quinoával. A barna lencse helyett próbáljuk ki a mindössze 15-20 perc főzést igénylő vöröslencsét.

Merjünk érdeklődők, kreatívak lenni! Ne zárkózzunk el az interneten olvasott vagy magazinokban olvasható reform, új alapanyagokat is tartalmazó receptektől.

8. Folyadékot!

Ha lehet, ásvány-, csapvizet vagy ízesítetlen gyógyteát, s legalább 1,5-2 litert naponta. Nem győzzük hangsúlyozni a folyadékbevitel fontosságát, de legtöbben ezzel küzdenek a legtöbbet. Ha segít, töltsünk le telefonunkra vízivásra késztető applikációt; készítsük be magunk elé a poharat/üveget; esetleg cetlikkel/telefonos riasztásokkal emlékeztessük magunkat a 20 percenkénti 3-4 kortyra.

9. Csak természetesen!

Igyekezzünk mi magunk elkészíteni ételeinket, kerülni az ízfokozókkal, adalékanyagokkal „dúsított” vagy félkész termékeket. Vásároljunk be fűszerekből, ízesítsünk változatosan! Így sem a főzés, sem az elkészített finomság nem lesz unalmas, egyhangú, továbbá nem beszélve arról, hogy egy finoman ízesített étel az emésztést is segítheti, javíthatja – ellentétben a mesterséges ízfokozókkal.

10. Türelem!

Tény, a fogyás lehet gyors ütemű, de az eredmény valószínű rövidtávú marad és visszajönnek a leadott kilók – vagy annak duplája. Hosszútávban gondolkodjunk, adjunk magunknak időt! Ahogy legtöbbször a lerakódott plusz kilók sem 1-2 hónap alatt jöttek fel, úgy leadni sem lehet azokat olyan könnyen. Mindig reális célokat tűzzünk ki magunk elé! Heti 0,5-1 kg fogyásban gondolkodjunk, mely bár lassúnak tűnhet, de biztonságos. A lassú fogyás nem okoz hangulatingadozást, koncentrációs zavarokat, rosszulléteket, anyagcserezavart vagy egészségkárosodást.

Az életmódváltást fogjuk fel tanulásként: tanuljuk a testünk jelzéseit; az élelmiszerek tulajdonságait és hatásait a szervezetre nézve.

A TESTTÖMEGCSÖKKENTŐ ÉTREND JELLEMZŐI

Általánosságban elmondható, hogy a jól megtervezett, kivitelezett testsúlycsökkentő étrend bár viszonylag kalóriaszegény, mégis biztosítja az egyén számára szükséges energiát, tápanyagot, vitamint és ásványi anyagot. Mindemellett zsírszegény, fehérjében gazdag, hozzáadott cukormentes, rostdús, folyadékbő – és a legfontosabb: változatos. Utóbbi azt jelenti, hogy mind ízben, színben, állagban, formában törekszünk a megújulásra. Ha egyik nap csirkét ettünk ebédre, másnap fogyasszunk tojásos ételt, harmadnap pedig iktassunk be egy kis túrót. Váltogassuk a köreteket, azok elkészítési módját is; ha szeretjük a burgonyát, ne mindig főve fogyassunk. Készítsük el rakott ételbe ágyazva, sütőben sütve, netán zöldséggel összetörve színes püréként.

Ez elsőre körülményesnek, nehézkesnek hangozhat, de mindezeket megvalósítva érhetjük el a legkevesebb lemondással a célunkat. Előre legyártott, unalmas mintaétrendeket követve hamar lankadhat a kezdeti lelkesedés.

Ne feledjük: hogy pontosan mennyi kalóriára, hány gramm szénhidrátra, fehérjére, zsírra van szükségünk, mindig egyéni céljaink, adottságaink határozzák meg! Számos kalkulátorral találkozhatunk az interneten, de szakemberként azt javaslom: ne ragaszkodjunk a mérlegeléshez, a grammozáshoz. Megterhelő, jelentős stresszforrás és hosszútávon nem fenntartható az állandó méricskélés.

Körültekintő nyersanyag-válogatással, tudatossággal biztosak lehetünk abban, hogy étrendünk összetétele célunknak megfelelő.

MIT VÁLASSZUNK A BOLTOK POLCAIRÓL?

Gabonafélék, pékáruk közül a rostdús teljes kiőrlésű, korpás változatokat részesítsük előnyben. Kerüljük a péksüteményeket; főleg ha ízesítettek!

Tény, hogy a legnépszerűbb „diétás” húsok, húsrészek a csirke (különösen annak melle), de nyugodtan fogyasszunk sertéscombot, sertéskarajt, nemesebb szűzérmét, marhacombot, fehér- és feketepecsenyét, esetleg különféle vadhúsokat. Ezek mind-mind sovány húsrészeknek számítanak, azonban gazdagabbak vasban, illetve B-vitaminokban, mint a baromfihús – s fehérjetartalmuk is jobban hasznosul. Iktassunk be heti 1-2-szer halat az étrendünkbe.

Tej és tejtermékek közül mindig a natúr változatot keressük, azokból is a „light”, azaz a zsírszegény termékeket.

Minden vásárlás alkalmával rakjuk tele a kosarunkat friss, gyorsfagyasztott gyümölcsökkel, zöldségekkel. Az aszalt gyümölcsök nagyon becsapósak: legtöbbjük cukrozott – ami nem tesz jót diéta idején. Ugyanez igaz a befőttekre, konzervekre. Mindig figyelmesen olvassuk el az élelmiszercímkéket, az összetevőket! Ha a termék cukrot tartalmaz, tegyük vissza a polcra.

Tovább tart majd egy-egy bevásárlás, de valóban tanulási folyamatként kell tekinteni az életmódváltásra. Belefektetett energia, munka nélkül nincs (tartós) eredmény! Egy-két hét, míg megszokjuk az újat; automatikusan tudni fogjuk, mit nézzünk, mit keressünk, mit válasszunk. Megéri!

DIVATDIÉTÁK

Olyan trendi étrendi irányzatokról van szó, melyek legtöbbször szembemennek a tradicionális orvoslással, tudománnyal. Mivel mindenki csalódott már egyszer (vagy többször) a medicinában, sokak számára szimpatikusak lehetnek ezek az újítások.

Másfelől azért is szeretjük a divatdiétákat, mert legtöbbjük gyors, látványos eredményt ígér. Általában strukturált, könnyen követhető étrendet írnak elő, így sokszor időt sem kell fordítani a tervezésre. Laikusok számára is érthető, tudományosnak tűnő érvelésre épülnek – mégis valami újat ígérnek. S a marketingjük is elég jó, valljuk be.

Azonban melyik a legjobb? Jók-e egyáltalán? Nagy részüknek nincs tudományos alapja, háttere (nincs elég adat a hatásosságáról), ráadásul tájékoztatást sem adnak a hosszútávon fenntartható, korszerű életmódról. Hozzátenném: a legtöbb divatos fogyókúrás irányzat nem is tartható fenn hosszútávon egészségkárosodás nélkül! Már az is gyanúra ad(hat) okot, hogy különösebb hosszútávú változtatás nélkül ígérnek gyors fogyást. (Megjegyzés: a fogyókúra szóban is a „kúra” egy rövidtávú időintervallumot jelöl.) Gondoljunk csak a sportolóknak: rengeteg munka van az átalakulásukban (pl. a testépítők), nem 2-3 hónap alatt tettek szert formás idomokra.

Alapvetően minden irányzatnak vannak előnyei, és hátrányai, melyeket érdemes felismerni, megismerni – a jó dolgokat pedig elraktározni. Mint az élet minden területén az, úgy vélem, a divatdiétákból is vegyük ki a számunkra szimpatikus, hozzánk közel álló elemeket, elveket, s építsük be életmódunkba. Ahogy korábban említettem, s ismétlem önmagam: minden ember egyedi. Nem húzható ránk, életmódunkra egyetlen skatulya sem!

KELL-E ÉTREND-KIEGÉSZÍTŐ?

Sokan szeretnének úgy pár kilótól megszabadulni, hogy étrendjükön, életmódjukon nem változtatnak, hanem valamilyen étrend-kiegészítő után nyúlnak. Le kell szögezni, hogy rendszeres testmozgás és kisebb-nagyobb étrendi változtatások nélkül vásárolhatunk bármilyen csodaszert, a várt hatás elmarad. Azonban ha bevezettünk néhány táplálkozásbeli reformot és hetente legalább 2 alkalommal valamilyen könnyed mozgást is beiktattuk, szétnézhetünk az étrend-kiegészítők piacán.

Táplálkozástudományi szakemberként tapasztalom, hogy kevéssé figyelünk oda testünk jelzéseire, pl. az éhségérzetre, étvágyunkra. Sokszor csak lapátoljuk, tömjük magunkba az ételt. Ez kellemetlen gyomorfeszüléshez, rosszulléthez, hosszú távon elhízáshoz vezethet.

Először is figyeljünk a jelzésekre, együnk lassabban, igyunk több folyadékot (sokszor a szomjúságot „összekeverjük” az éhséggel), végül valóban hasznosak lehetnek számunkra a jól megválasztott étrend-kiegészítők is, melyek segítségünkre lehetnek az elfogyasztott étel- és kalóriamennyiség csökkentésében.

Rengeteg „éhségcsökkentő” varázsszert találhatunk az üzletei polcain, azonban kellően bizonyított és biztonságos hatással a növényi rostokat, pl. kitozánt vagy glükomannánt (más néven ördögnyelv-kivonatot) tartalmazó készítmények rendelkeznek.

Olyan természetes eredetű összetevőkről beszélünk, melyek az emésztésnek ellenállnak, de számos kedvező élettani hatásuk van az étvágyra, az emésztésre nézve, így közvetetten a testsúlyra is. A rostok segíthetnek csökkenteni a cukrok felszívódását, javítják a sejtek inzulinérzékenységét; megkötik és csökkentik a zsírok, illetve a koleszterint felszívódását. Mindezen túl az ételek „minőségére” is nagy hatást gyakorolnak: növelik az elfogyasztott étel mennyiségét, aminek következtében lassítják a gyomor kiürülését és tovább biztosítanak jóllakottság-érzést. Mindezen túl mérséklik az élelmiszerek emészthetőségét, ezáltal felszívódását.

Fontos megemlíteni, hogy rosttartalmú étrend-kiegészítő alkalmazásakor folyadékfogyasztásunkat is növelni kell!

Nem kimondottan az emésztésben, kalóriabevitel csökkentésében van szerepük az ún. „zsírégető” készítményeknek, azonban sport mellett kiváló segítséget jelenthetnek.

A legismertebb zsírégető formula a koffein, mely bizonyítottan segíti a zsír, a zsírsavak energiaként való hasznosulását, vagyis fokozza a „zsírégetést”. Mindamellett a segítséget nyújthat az edzés közbeni energiaszint fenntartásához, a szellemi és fizikai teljesítőképesség fokozásához, a koordináció javításához.

Nagyon népszerűek még az L-karnitin és rokonvegyületeit tartalmazó készítmények. Válasszunk L-karnitin-tartarát-tartalmú kiegészítőt, mely a kereskedelemben jelenleg elérhető legmagasabb L-karnitin-tartalommal rendelkező vegyület. Használata biztonságos, de egyértelmű fogyasztó hatása önmagában alkalmazva nem kellőképpen alátámasztott. Kutatások azonban bizonyítják, hogy más zsírégető anyagokkal, pl. az előbb említett koffeinnel kombinálva valóban hatékonyan növelhető a karnitin zsírégetésre gyakorolt hatása. Az L-karnitinnek főként az állóképesség-javításban, az immunrendszer támogatásában van szerepe, de fokozhatja a szervezet oxigénellátottságát és elősegítheti a regenerációt is.

LELKI HÁTTÉR

Sokan tipikusan azért vallanak kudarcot az életmódváltásban, mert nem reális célokat tűznek ki maguk elé. Ez megnyilvánulhat abban, hogy túl sokat szeretne lefogyni, túl rövid idő alatt, esetleg hosszútávon a mindennapi élettel összeegyeztethetetlen étrendet, mozgásprogramot kíván követni.

Úgy vélem, nagyon fontos, hogy feltárjuk, mi áll a felszedett kilók hátterében, illetve miért is szeretnénk annyira változtatni. A változáshoz, változtatáshoz elengedhetetlen, hogy ismerjük a lehetőségeinket, erősségeinket, „hibáinkat”, gyengeségeinket.

Ha az életmód-változtatás lelki hátterét kívánjuk megérteni, több olyan lépés, szempont van, amit át kell gondolnunk. Először is realizáljuk, tudatosítsuk magunkban, miért nem sikerült eddig lefogynunk/meghíznunk/alakot formálnunk. Ha ezt nem tesszük, elérhetjük a kívánt célt, valószínű nem lesz tartós az eredmény. A dietetikus segítsége azért lehet fontos – mint fentebb említettem –, mert kívülállóként segíthet az étkezési hibáinkat felismerni, tudatosítani. A probléma azonban nem hárítható; azt mindig az adott személynek kell megoldani, hiszen az ő élete, ő irányítja a tetteit.

Nap mint nap tapasztalom, hogy az életmódján változtatni kívánó személyek nem bíznak kellőképpen magukban; abban, hogy saját maguk képesek egy egészségesebb étrendet, mozgásprogramot összeállítani. Félnek, hogy nem tudják, mi és mennyi a jó, nem bíznak a testük jelzéseiben, megérzéseikben. Ezáltal komplex életmód-programok, menüsorok, étrendek után kutatnak a neten és képesek bármit megvenni, kipróbálni – csak mert valakinél bevált… Ezzel párhuzamosan viszont lázadnak is a kötöttségek, merev rendszerek ellen. Lássuk be, tökéletesen nem irányíthatjuk az életünket! Hiába tervezünk 3-4 óránként enni, ha egy váratlan tárgyalás megtöri a „rendet”, de bizonyos szabályokat valóban nem árt felállítani magunknak. Az előre megírt étrendek, programok egyforma emberekként kezelnek minket; akiknek egyformák az igényeik, a szükségleteik vagy a problémáik. Ezt elolvasva azonban úgy gondolom, belátjuk, hogy ez kissé furcsán hangzik – mivel nem igaz. Egyediek vagyunk, egyedi célokkal, problémákkal.

Ismerjük fel, higgyük el, hogy mi irányítjuk az életünket, és ha segítséggel is, de képesek vagyunk életmódot váltani! Tűzzünk ki egy reális célt és legyünk türelmesek!